3. fejezet
Juanita Mendez könnyekkel a
szemében állt a temetőben, Ewan és Sean támogatta két oldalról. A lány hálás
volt a fiúknak, hiszen majdnem minden gyakorlati tennivalót levettek a válláról.
A temetés után már csak a házban tartott megemlékezést kellett a kisasszonynak
kibírnia, majd a vendégsereg távozása után végre elkezdhette a veszteség
feldolgozásának hosszú folyamatát.
McBride jó érzékkel nem
közeledett a lányhoz, viszont amint Ms. Mendez szükségét érezte a segítségének
vagy a társaságának, szinte azonnal mellette termett.
Sean a stratégiát megbeszélte
Ewannal, aki bár Elisa halálának nem örült, mégis kissé megkönnyebbült, hiszen
a Mendez-birodalommal kapcsolatos terveik véghezvitelében immár McBride-é volt
a főszerep.
A temetés utáni összejövetelen az
íreknek nagyon oda kellett figyelniük, hiszen a gyászoló rokonokon és barátokon
kívül megjelentek a konkurencia képviselői is. A vetélytárs kábítószerkereskedők
éles szemmel azt figyelték, hogy kivel és mennyi ideig beszél a gyászával
elfoglalt Juanita Az egyik kartell feje odáig merészkedett, hogy a Ms.
Mendezzel történt négyszemközti beszélgetés alatt felhívta a lány figyelmét a
droggal kapcsolatos tennivalókra és felajánlotta segítségét. Azért, hogy a
fiatal nőnek ne legyen ellenvetése, az üzleti kapcsolaton kívül, családi
egyesítést is javasolt, így kissé ízléstelenül, de azon nyomban megkérte
Juanita kezét, mondván, hogy az erőviszonyok rendezése nem tűr halasztást.
Amikor a lány falfehérre sápadt,
Ewan oldalba bökte Seant, hogy felhívja a figyelmét az eseményre. Az ír
kényelmesen odasétált a beszélgetőkhöz, vitt magával egy pohár frissítőt, amelyet
gyengéden a nő kezébe adott. Félreérthetetlen mozdulattal vonta magához
Juanitát, miközben rezzenéstelen tekintetét a másik férfi szemébe fúrta:
– Édes, nagyon
elsápadtál, igen kimerültnek látszol. Nem akarsz lepihenni?
– Köszönöm
Sean, de muszáj talpon maradnom a fogadás végéig. Kérlek, maradj mellettem,
szükségem van rád!
– Ahogy
kívánod, kedvesem.
A tökéletes időzítéssel és
összjátékkal meglepett drogbáró csodálkozva nézett a tiszteletlennek bizonyuló
McBride-ra, és kissé dühösen szólt közbe:
– Uram, nagy
tisztelője voltam az elhunytaknak, ezért ajánlottam fel Ms. Mendeznek a segítségemet.
Erről folyt az iménti társalgásunk, ameddig ön meg nem jelent itt. Megkérem,
hogy hagyjon magunkra minket, mert a kisasszonynak fontos ügyekben kell
mielőbbi döntést hoznia!
– Értem, és
elnézését kérem! – válaszolt választékos udvariassággal Sean. – Azonban az utóbbi
időben Ms. Mendez minden üzleti és magánügyében beavatást nyertem, ezért elképzelhető,
hogy a megbeszélésük tárgyát képező témakörökben konstruktív javaslatokat tudnék
tenni.
– Nem hinném,
hogy ehhez is lenne köze – makacskodott a drogkereskedő.
– Ha engem
érint, ahhoz neki is van köze – szólalt meg első ízben az ír megjelenése óta
Juanita. – Kérem, bocsássa meg az udvariatlanságomat, és tudja be a gyászomnak,
amely igen megviselt. – A lány megfogta Sean kezét és folytatta: – A történtek
miatt még nem hoztuk nyilvánosságra, mert eléggé ízléstelennek gondoltam a mai
napon előhozakodni ezzel, de most, a felvetése tükrében mégis kénytelen vagyok
megtenni ezt a lépést, még ha csak ebben a szűk körben is. – A nő McBride-ot
ölelve figyelmet kért az egybegyűltektől és immár fennhangon folytatta:
– Tisztelt
megjelentek, köszönöm, hogy eljöttek és osztoztak a fájdalmamban. Tudom, hogy
mindannyian nagy tisztelői voltak a szüleimnek, ezért minden bizonnyal aggódnak
a sorsom további alakulásával kapcsolatban. Édesapám és édesanyám még életükben
örömmel fogadták döntésemet, amelyet most megosztok önökkel azért, hogy
megnyugtassam a kedélyeket és bizonyítsam, hogy az üzlet világából nem fog
eltűnni a Mendez név. Hölgyeim és uraim, a mellettem álló férfi a vőlegényem,
Sean McBride. Az ő segítségével és támogatásával voltam képes túlélni az engem
ért sorscsapásokat, és tudom, hogy a továbbiakban is számíthatok rá.
Izgatott moraj hangja
hallatszott, hiszen a McBride név a megjelent drogkartellek vezetői számára nem
volt ismeretlen. Sean pedig kedvesen elmosolyodva adott egy puszit újdonsült
menyasszonya arcára.
A bejelentést követően hamarosan
kezdtek elszállingózni a fogadásról az emberek. Juanita mind a rokonságának,
mind a szülei üzleti partnereinek megadta a kegyelemdöfést a jegyesség
kihirdetésével, hiszen így senkinek sem volt esélye arra, hogy az elárvult lány
felkarolásának indokával hozzáférjen a Mendez-birodalom felhalmozott
vagyonához.
Amikor az utolsó vendég is
elment, a lány kimerülten megdörzsölte a homlokát, hiszen Sean-nal nem beszélte
meg, amit tett, és tartott tőle, hogy az ír dühös lesz azért, hogy gyakorlatilag
a tudta nélkül, nyilvánosan elkötelezte.
McBride egy pohár itallal a
kezében állt az ablak mellett, és kifelé bámult. Arcán már nyoma sem volt a
mosolynak, amellyel a lány meséjét támasztotta alá, ameddig a vendégek jelen
voltak. Amikor megjelent mellette Juanita, nem nézett rá, továbbra is hidegen
és távolságtartóan viselkedett. Ms. Mendez nagyot sóhajtott, a vállára tette a
kezét, és beszélni kezdett:
– Sean,
kérlek, ne haragudj rám! Nem volt más választásom, az a pofátlan pojáca itt, a
szüleim temetése után, az emlékükre rendezett fogadáson kérte meg a kezemet.
Még csak nem is leplezte a valódi szándékait a mocsok, közölte, hogy miért akar
elvenni. Az, amit mondtam, téged nem kötelez semmire.
– Tényleg így
gondolod? – fordult meg az ír, miközben a lány szemét nézte. – Nekem nagyon úgy
rémlik, hogy ez nem ennyire egyszerű. Adva vagy te, a dúsgazdag, ámde árva
széplány. Segítséget kértél tőlem, és én megígértem, hogy mindent megteszek,
amit csak tudok. Most már nincs mit szépíteni azon, amitől a szüleid meg
akartak kímélni, elvégre tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy az örökséged
jelentős része kábítószerből származik. Mivel ezt tudod, nyilván az sem lep
meg, ha azt mondom, ez egy eléggé férfias üzlet, veled nem nagyon állna szóba
senki, nem vennének komolyan. Sajnos. a leánykérő fickónak igaza volt, amikor
azt mondta, hogy erről sürgősen döntened kell. Az első találkozásunkkor
lefeküdtél velem, és ezáltal feljogosítva érezted magad arra, hogy belerángass
a játékodba. Kihirdettetett, hogy én vagyok a vőlegényed. Ez üzleti szempontból
jó húzás volt, eszemben sincs megdorgálni téged érte. Azonban azt szeretném
tudni, hogy teljes komolysággal kell a vőlegényedet játszanom, avagy úgy tervezted,
hogy a bejelentés csak a külvilágnak szól?
– Sean, már
mondtam, nem kötelezlek semmire! – szeppent meg a lány.
– És ha én
többet akarok? Ha nem a pénzed kell, hanem te? Arra mit lépsz? Vagy az esne
jobban, ha azt mondanám, hogy bizonyos összegért hajlandó vagyok eljátszani a
vőlegényedet, és talpon tartani apád vállalkozását? Egyáltalán, akarom én
bármelyiket is? Mondta valaki, hogy itt akarok megrohadni Mexikóban? – fakadt
ki a férfi.
– De… – kezdte
Juanita a mondatát, amelyet azonban Sean felemelt ujja, vészjósló tekintete
azonnal félbeszakított:
– Nincs de,
hölgyem. Segítséget kértél, de azt nem gondoltam, hogy életfogytig tartasz rá
igényt. A nagyobb baj mégsem ez. Hanem az, hogy nem akarom magam lekötni. Sem
magánéletileg, sem helyrajzilag. Nem ezt akarom, nem erre vágytam. Ha férjet
akarsz magadnak venni, akkor legközelebb az önként jelentkezők között válogass,
ha megkérhetlek rá!
– Jó –
sziszegte a nő. – Azt csinálsz, amit akarsz. Nem tartozol nekem beszámolóval a
magánéletedet illetően, azonban ameddig hajlandó vagy maradni, igényt tartok a
segítségedre az üzlettel kapcsolatban. Azonban ez Mexikó, ahol a látszatra
nagyon kell ügyelni.
– Ebben akár
meg is egyezhetünk.
– Kezet rá! –
nyújtotta a lány a kezét, majd sarkon fordult és elviharzott a szobájába.
O’Donell, amint Ms. Mendez eltűnt
a lépcsőfordulóban, odalépett Sean-hoz, aki kajánul vigyorogva kacsintott rá.
– Mi volt ez?
– értetlenkedett Ewan.
– Egy kis
kavarás.
– De minek,
Sean? Gyakorlatilag a lábad elé tette, amit el akartál érni, mire te visszautasítod.
Komolyan nem értelek!
– Semmi
izgalom nem lenne abban, ha most mindent elfogadtam volna. Küzdjön meg értem,
és akkor értékelni fogja az érte hozott áldozatomat. Nyugodtan higgye csak azt,
hogy dühös vagyok, nem akarok maradni, és teher számomra átvenni az üzletet. Ha
leszáll végre a magas lóról, akkor eszébe sem jut majd kétségbe vonni, hogy ki
a főnök. Ugyanis most kissé megszédült attól, hogy ennek a tengernyi pénznek ő
az egyetlen örököse. Mellesleg ha netalán valaha is elvenném feleségül, tutira
nem akarnám azt hallani, amit most még az orrom alá dörgölhetne.
– Te tudod.
Csak meg ne makacsolja magát.
– Nem fogja.
Ha meg mégis, pillanatok alatt megszelídítem.
– Ezt látod,
készséggel elhiszem – értett egyet McBride-dal O’Donell.
Ewan is elhagyta a nappalit és
felment a lépcsőn. Juanita nyitott ajtaja mellett ment el, amikor meghallotta
zokogni őt. Bement hozzá. A lány amint észrevette, sírva átölelte:
– Jaj Ewan!
Olyan borzasztó volt ez a nap!
– Tudom, de
kérlek, nyugodj meg! Elfelejteni sosem fogod őket, csak belenyugodni a megváltoztathatatlanba
– fogta Ms. Mendez kezét a férfi. – Vigyázunk rád, ne félj!
– Köszönöm,
nagyon kedves vagy. Ezt sajnos csak rólad mondhatom el, Sean éppen az imént
harapta le a fejemet. Ugyan az ötlet hirtelen jött, az érzelem azonban nem.
Szeretem, de nem kellek neki.
– Ez nem
biztos, kislány. Most ugyan feldühítetted, de tetszel neki, ez tuti.
– Ne hidd.
Semmilyen jelét nem adja. Lehet, hogy fiatal vagyok, azonban nem ő az első
pasi, aki az utamba került. A múltkor is csak elfogadta, amit felkínáltam neki.
Bolond lett volna kihagyni, ezt is tudom.
– Ha akarod
őt, küzdj meg érte!
– Kivel, Ewan?
A szabadságvágyával? Az egójával? Tegyem féltékennyé? – villant meg Juanita
szeme. – Valamit rosszul csinálok szerinted? – simult O’Donellhez a lány és
megcsókolta a férfit.
Ewan csak egy pillanatra döbbent
le a helyzettől, aztán elkezdte simogatni a készségesen hozzásimuló testet.
Egészen belemelegedtek már a tevékenységbe, amikor Ms. Mendez felnyögött: –
Sean…
O’Donell egy másodperc alatt
magához tért, és eltolta magától Juanitát.
– Semmit sem
csinálsz rosszul, viszont velem nem fogod féltékennyé tenni Seant, mert nem
hagyom. Egyébként is össze vagy zavarodva, mindenféle szempontból. Felejtsük el
az egészet, hogy később ne legyen miért szégyenkeznünk!
– Bocs. Ewan,
bizonyára meghibbantam. Ne haragudj!
– Semmi baj,
tényleg. Értem, hogy gyengédségre, megértésre vágysz, de tőlem maximum csak
barátként kaphatod meg, elvégre mást szeretsz.
– Kösz.
– Nincs mit –
csukta rá Ewan az ajtót a lányra.
McBride az ajtó mellett
támasztotta a falat, és felvont szemöldökkel, kérdőn nézett O’Donell-re.
– Hazudjak? –
kérdezte Ewan.
– Ne strapáld
magad, szükségtelen. A javadra írom, hogy nem láthattál, mint ahogy a csaj sem.
Tudod, hogy nem vagyok sem érzékeny, sem finnyás. Ha a te segítségeddel érjük
el a céljainkat, akkor sincs semmi gond.
– Velem ne
játszogass haver, hanem mondd meg a frankót! – nézett egyenesen Sean szemébe a
másik férfi. – Legalább nekem áruld el, hogy mit akarsz tenni, és mit kívánsz
tőlem, ha lehet ilyet kérnem!
– Ahogy
akarod. Valamelyik este felmentem a netre. Ott, az egyik chates oldalon
összefutottam egy sráccal még a bátyám bandájából. Ő is lelépett, külföldön
van. Utazgat, néha jó sok pénzért megtesz bizonyos szívességeket. Nem ragad le
sehol, állandó mozgásban van. Tetszett, amit leírt, kipróbálnám. Viszont ez itt
eléggé röghöz kötött meló. Nem mondom, nagy dohány, de már most halálra unom
magam. Mehetnékem van, viszont nem akarom, hogy itt bármi is veszendőbe menjen.
Veled az a tervem, hogy itt hagylak helytartófélének, én pedig kipróbálom a
másik lehetőséget. Ehhez azonban az kell, hogy lázadozás nélkül, engedelmesen
viselkedjen a kisasszony.
– Értelek. Nem
az első alkalom lenne, hogy felpróbáljuk egymás csaját, tehát tudom, hogy nem
ez a probléma. Azonban kérnék valamit, ami lehet, hogy ugyanakkora áldozat,
mint amit még te kértél tőlem, Elisával kapcsolatban.
– Ne
kerülgesd, mesélj!
– Legalább
egyszer döntsd hanyatt a kisasszonyt. Aztán legyél olyan szinten patkány, amennyire
csak tudsz. Aztán akár le is léphetsz.
– Jó ötlet.
Juanita megutál, és alig várja majd, hogy elhúzzam a csíkot. Te gáláns lovagként
megvigasztalod. Így én meglóghatok, neked meg nem kell a csajra koncentrálnod,
mert nyugton marad a fenekén. Elvégre akkor már téged fog szeretni. El is
veszed majd feleségül?
– Akár. Kár
lenne ezt a birodalmat egy ilyen kis semmiség miatt veszni hagyni.
– Igaz. Most,
hogy leosztottuk a lapokat, már csak egy kicsit kell türelmesnek lennünk ahhoz,
hogy minden a terveink szerint alakuljon.
*
Kyle Summer és Daniel Mitchell
nem kimondottan lelkesen készülődött az esti programra. Mivel tisztában voltak
Jason Nox időbeosztásával, elmentek a fiú iskolájához, hogy szemrevételezzék a
srácot.
Az ifjú Nox az osztálytársai
körében is ugyanolyan öntelt hólyagnak látszott, mint amiről Holden az
eligazításon beszámolt. A négy kommandós összenézett, aztán az autót vezető Derek
gázt adott, és a csoport visszatért a bázisra.
Lassan beesteledett, Kyle beült
az autójába és elment Danielért. Amikor helyettese is elhelyezkedett az
autóban, Summer Dalton Nox háza elé gurult, és megkezdték a várakozást. Jason a
szokott menetrend szerint kilenc után lopózott ki a házból, majd leintett egy
taxit és kedvenc szórakozóhelyére hajtatott.
A két kommandós mindenféle
probléma nélkül, észrevétlenül követte a célpontot. A bár előtt kígyózó sor
láttán nagyot sóhajtottak, elvégre látszott, hogy egy kis időre biztosan szem
elől tévesztik a srácot. Ugyanis az ifjú Nox ügyet sem vetett a hosszú sorra,
hanem személye varázsával és némi készpénzzel elkerülte a fárasztó
sorbanállást. Az ajtó két oldalán szobrozó rendfenntartók, azaz kidobók
vigyorogva engedtek utat a miniszteri unokaöcsinek, hiszen az kellőképpen
kibélelte a zsebüket egy kis zsetonnal.
Mire a kommandósok is bejutottak,
Jason már két lányt ölelgetett az emeleten lévő ülőgarnitúrán fetrengve, és
közben ivás helyett leginkább vedelt.
Mitchell és Summer kért a pultnál
egy-egy italt, majd az egyik oszlopnak dőlve figyelni kezdték a fiút.
Úgy tűnt, hogy eseménytelenségbe
fullad az éjszaka, amikor a megfigyelők felfedezték Diane Coopert is a
földszinten táncolók között. A nő két másik lánnyal érkezett. Némi szíverősítő
és gátláscsökkentő ital alkalmazása után csábosan ringatóztak a parketten.
Daniel oldalba bökte Kyle-t és
társa füléhez hajolva hangot adott tetszésének az egyik szőke nővel
kapcsolatban, aki a menedzserrel együtt érkezett. Summer hosszú ujjai között
csak forgatta a poharat, amelyben még jócskán volt ital, és vigyorogva
gusztálta a Mitchell által mutatott lányt. A szőkeség is hamar kiszúrta a két
férfit, és nekilátott, hogy csábtáncával még inkább felcsigázza az
érdeklődésüket.
A kommandósok pechére azonban az
emeleten is zajlottak az események, el is csattant néhány pofon. Némelyik
maflás a miniszteri unokaöcs képes felét pirosította, a megfigyelők mégsem
mozdultak egy milliméternyit sem. Ugyanis a pofozkodás Jason és az általa
eleddig ölelgetett lány között zajlott, ezért Summer úgy ítélte meg, hogy Nox
életét nem fenyegeti veszély.
Hirtelen felpörögtek azonban az
események. Az egyik szekrényhátú ajtónálló kenyéradója utasítására elindult,
hogy megfenyítse a srácot, elvégre az a bártulaj érdekeltségi körébe tartozó
bigét amortizálta. Nox idejében észlelte a veszélyt, és villámgyorsan besurrant
a férfimosdóba. A valaha kigyúrt, mostanság azonban már inkább hájas, kopasz
rendfenntartó elindult utána, ennek hatására Kyle is úgy érezte, elérkezett a
közbelépés ideje. Az ajtónálló keze már a kilincsen volt, amikor a kommandós
rápisszegett a sötétből. A hájhegy oldalt fordult, mire Summer lába beletalált
a gyomrába. A fickó összegörnyedt, akkor viszont a koponyája találkozott
támadója térdével. A gorilla szinte fel sem fogta a támadás tényét, máris eszméletlenül
esett össze. Kyle arrébb húzta az útból, bement a mosdóba és kezet mosott. A
háta mögött kinyílt az egyik WC ajtaja és Jason lesett ki a résen:
– Hé, haver!
Summer a tükörből látta a fiú
fejét, magára bökött, majd az igenlő bólintás után megfordult:
– Igen?
– Megtennéd,
hogy kinézel, van-e valami gorillaszerű az előtérben?
– Persze.
A kommandós kinézett, berugdosta
a földig érő függöny alá az ájultan heverő kilógó lábát, majd visszafordult
Jasonhoz:
– Tiszta a
levegő.
A fiú kisurrant a mosdóból, miközben
futtában köszönetet mondott, és közölte, hogy addig lép le, amíg komoly
formában el nem kezdik keresni.
Summer kivette a gumit eddig
összefogott hajából, és hullámos tincseit megrázva kilépett a táncparkettre. A
szőkeséggel táncoló Daniellel épp csak összenéztek, Kyle pedig folytatta az útját,
vissza a poharához.
A pultnál, a férfi itala mellett
Diane álldogált. A nő végigmérte a srácot, majd pikírten megjegyezte:
– Nahát, Mr.
Summer.
– Ms. Cooper –
emelte meg a poharát a nő felé a férfi. – Meghívhatom egy italra?
– Köszönöm,
elfogadom. Egy martinit legyen kedves.
A kommandós biccentett a bárpult
mögött álló alkalmazottnak, aki elkészítette az italt és letette a lány elé.
Diane kortyolt a pohárból, majd
megkérdezte:
– Gyakran jár
ide, Summer?
– Kyle –
helyesbített mosolyogva a férfi. – Elég gyakran.
– Érdekes.
Nekem ez a törzshelyem, mégsem láttam még itt soha – jegyezte meg a menedzser.
– Na jó –
vallott a kommandós. – Ma vagyok itt először. Ha még emlékszik Ms. Cooper, van
egy mellékállásom, tehát mondhatni, dolgozom. Ugyanis ebből mégiscsak jobban
lehet megélni, mint a hangfalak tologatásából.
– Valóban? –
húzta össze a szemét a nő. – Én meg eddig azt hittem, hogy csak viccel. Maga
tényleg strici?
– Ez fájt,
hölgyem – kapott a szívéhez vigyorogva a srác. – Sokkal szebben hangzik, hogy
dzsigoló. Kitartott. Selyemfiú. Vagy valami hasonló.
– Van főnöke
is?
– Igen,
kiscsillag. Én – húzta el a száját gúnyosan Kyle.
– Király –
mondta a lány. – Letesztelném a parketten Summer, aztán ki tudja, lehet, hogy befizetek
egy körre is.
– Még mindig
Kyle, ha kérhetem – fogta kézen a nőt a kommandós. – Mivel üzleti ügyből
kifolyólag tartózkodom itt, semmit sem ígérhetek, hiszen ha a kuncsaftom
megérkezik, mennem kell. De ha megfelelek a tesztjén, és továbbra is igényt
tart a szolgálataimra, ígérem Ms. Cooper, előjegyzem magácskát.
– Beképzelt
bunkó – sziszegte Diane.
Kyle szája sarkában csak egy
mosoly vibrált, miközben a tömegbe sétált a lánnyal. Néhány gyors számot
végigtáncoltak, amikor következett egy lassú. Ms. Cooper a kommandóshoz simult,
aki szintén nem tartott távolságot kettejük között. A nő csábítani akart,
Summer azonban tánc közben tovább figyelte a környezetét, hiszen úgy sejtette,
ha az ajtónálló magához tér, lesz egy kis balhé a lebujban. Azt tudta, hogy a
hájpacni nem láthatta az arcát, de valamennyit mégis csak érzékelt a támadó
személyéből. A srác ezért is készült fel legalább a hajviseletével arra, hogy
kissé megváltoztassa a külsejét, hiszen a fejére simított és hátul összegumizott
frizura semmiféleképpen sem volt azonosítható a jelenleg szabadon vállára omló,
hullámos hajtömeggel.
A lassú szám után Diane Cooper a
bárpulthoz húzta táncpartnerét, de a férfi kérdő tekintetére tagadólag megrázta
a fejét, és csak egy üdítőt kért. A nő úgy döntött, hogy belemegy a megkezdett
játékba, és alkalmazkodik a fiú szabályaihoz.
– Jól táncol,
Kyle.
– Köszönöm
Diane.
Ms. Cooper az egyik oszlopnak
vetette a hátát, miközben csábos pillantásaival igyekezett elbűvölni Summert. A
kommandós vette a lapot, és Diane hosszú haját az ujjai közé véve, időnként
szinte véletlenszerűen hozzáért a nő nyakához. A lány a tenyerét a fiú
mellkasára fektette, oda, ahol a fekete ing még ki volt gombolva. Aztán
végighúzta a kezét az izmos, sima bőrű mellkason át a lapos hason keresztül
egészen az övig, amit megragadott, és magára húzta a férfit. Miközben
simogatta, a nő Kyle kék szemét figyelte, amely rezzenéstelenül bűvölte Diane
tekintetét. Mivel a fiú arcán nem látott semmiféle változást, Ms. Cooper
hirtelen ellökte magától Summert.
– Mi van
szépfiú, nem tetszem magának? Már régen rám kellett volna vetnie magát!
– Gondolja? –
őrjítette meg a nyugalmával a kommandós a nőt. – Adok magácskának egy leckét
grátisz, kiscsillag.
A fiú az ujját először a
tiltakozni készülő lány szájára tette, majd az ujjhegyével elkezdte cirógatni a
nő arcát. Amikor Diane lehunyta a szemét, Summer tenyere a tarkójára siklott, a
másik kezével átölelte a derekát és hozzásimult. Kyle lehajtotta a fejét,
lesimította partnere válláról a csónaknyakú selyem felsőrészt, majd a szájával
megkóstolta a nyak és a vállak találkozásának hajlatát. Ms. Cooper válaszként a
férfi derekáról a fenekére csúsztatta a kezét és még erőteljesebben simult
hozzá. Summer a mozdulatot megérezve felnézett, aztán előbb a felső, majd az
alsó ajkat kóstolgatva tovább nyújtotta a lány édes gyötrelmét. Amikor megérezte,
hogy Diane minden ellenállása elolvadt, az összes porcikája a folytatást
kívánja, megcsókolta őt.
A kommandós kelletlenül vette
tudomásul, hogy a zsebében néma, mégis őrjöngő táncot jár a mobilja, ezért
elengedte a lányt és elővette a telefonját. Rápillantott a kijelzőre és Holden
nevét olvasva rögvest tudta, hogy ennek az éjszakának is lőttek. Arcvonásait
rendezve, Diane tincseivel játszva mondta:
– Fájdalom,
szépségem, de szólít a kötelesség. Ha igényt tart a folytatásra, legyen itt két
nap múlva, ugyanebben az időben.
– Kuncsaft? –
szikrázott a lány szeme a sötétben.
– Pénzből élek
– vont vállat Kyle. – De mielőtt elmegyek, megdicsérném, Ms. Cooper, maga
ígéretes tanítvány. Éppen ezért, amikor leszámlázom kegyednek a szolgáltatást,
majd adok némi árengedményt.
– Önhitt
tuskó! – sziszegte a nő.
Summer szája Diane-ba fojtotta a
további szavakat, majd amikor abbahagyta a csókot, a lány fülébe súgta:
– Ez kell
magának, gyönyörűm. Aki nem a nyálát csorgatja, hanem keményen teszi a dolgát.
Tudom, hogy itt lesz, várni fogom!
– Csak nehogy
itt öregedjen meg! – vágott vissza a menedzser.
– Nem fogok.
Már most szólok, hogy csak önmagát bünteti, ha nem jön el. Gondolkodjon el
rajta, hogy a büszkesége fontosabb-e, vagy a teszteredményeink alapján prognosztizálható
élvezet? Magával ellentétben nekem nincs hiányérzetem, semmilyen szempontból
sem.
Ms. Cooper keze ütésre lendült,
Kyle azonban elkapta a csuklóját. Vigyorogva belecsókolt a nő tenyerébe, majd
Daniellel az oldalán, sietve távozott első megbízatása helyszínéről.
*
Bonnie és Heather egy egész hetet
töltött a Kenderson-házban, aztán erőt vettek magukon és elindultak a fiatalabb
lány szüleihez Európába.
Heather Fox a szülői ház
közelében vásárolta meg élete első saját lakását, és ez a helyzet nagyon is
megfelelt neki. Amikor úgy hozta a kedve, volt egy hely, ahol magára csukhatta
az ajtót, senki sem zavarta. Egyébként Ms. Fox szerette a szüleit, sokat volt
velük, de a függetlenséget és az önállóságot is kedvelte.
Ebbe a lakásba hívta meg
Bonnie-t, mert annyira már ismerte unokatestvérét, hogy tudta, ez az elhelyezés
jobban fog neki tetszeni, mintha az öregekkel kellene együttlaknia. A három
szobából és egy ebédlőből álló lakás vendégszobáját kapta az énekesnő, Heather
pedig szokása szerint első körben megtömte a mosógépet, aztán vendége után ő is
felfrissítette magát. Mivel a hűtőszekrénye üresen tátongott, kénytelen volt
azonnal vásárolni menni, ahová unokatestvére is lelkesen elkísérte.
Már visszafelé tartottak a
bevásárlóközpontból, amikor Frank rácsörgött a barátnőjére, és közölte vele,
hogy a kapu előtt várja őt. Heather elmosolyodott és rálépett a gázpedálra,
hogy mielőbb kedvese karjaiba vethesse magát. Ekkor azonban egy rendőrautó
szirénája visított fel mögöttük, így Ms. Fox kénytelen volt félreállni.
Kevin Davis kiszállt a
rendőrautóból, azonban rögtön becsukta a bírságtömböt, amikor meglátta a
leállított jármű rendszámát. Mosolyogva lépett oda a vezetőoldalra, amelynek
ablakát Heather már teljesen leengedte. Arcára viszont nyomban ráfagyott a
vigyor, amint meglátta Bonnie-t.
Egykori barátnőjét most sokkal
szebbnek látta, mint amikor még együtt voltak. A látvány és a váratlan
találkozás okozta sokk olyannyira szíven ütötte, hogy meg sem tudott szólalni.
A sofőroldalon ülő lány meg is köszörülte rajta rögvest a nyelvét:
– Mi van
biztos úr, megkukult? – nevetett Heather. – Jaj, Kevin, elhiszem, hogy megdöbbentél,
de azért valamit már kinyöghetnél végre!
– Sziasztok,
lányok! – jött meg a rendőr hangja. – Ms. Fox, figyelmeztetem, hogy lakott területen
belül kissé túllépte a sebességhatárt. Kérem, szíveskedjék időnként
odapillantani a kilométerórára is, hogy a hasonló kellemetlenségeket az út
további részében el tudja kerülni.
– Köszönöm,
őrmester – felelte komolykodva a lány. – Kevin, este buli lesz nálam, várlak.
– Ott leszek.
További jó utat, sziasztok – intett egyet a férfi, majd visszament a társához
és az autójához.
– Arcvonásait
moderálja, nem röhög! Most még – szólt Bonnie-ra az unokatestvére.
– Ha kibírom –
hajtotta le a fejét az énekesnő.
– Önuralom,
kedves rokon.
– Könnyű azt
mondani – sóhajtotta az idősebb nő. – Egyébként milyen buli lesz nálad?
– Amolyan de
jó itthon, eljött az uncsitesó is, lazuljunk egyet típusú. Egészen szűk körben,
történetesen Frank, Kevin, te meg én. Négyesben.
– Nem tetszik
ez nekem.
– Az a kutyát
nem érdekli. Nem boronálási szándékú a dolog, én viszont valószínűleg nem fogom
visszafogni magam, Frank tuti nálam alszik. Te azt teszel Kevinnel, amit a vallásod,
a bolygók állása, valamint a gusztusod diktál.
– Elvileg
akkor le is köphetem.
– Akár. De
csak akkor, ha megérdemli. Ahhoz pedig nem múltbéli, hanem mostani véteknek
kellene történnie, ha kérhetném. Tehát csak indokolt esetben tedd!
– Pöpec. Nem
lehetne, hogy én magamra csukom az ajtót, amíg te Frankkel üzekedsz, Kevint meg
eleve kihagyjuk a dologból?
– Késő.
– A francba.
– Abba –
nevetett fel Heather, miközben megkezdte a ház előtt a parkolási manővert.
Frank Morse lovagiasan lépett az
autó mellé és ő is kevés híján megnémult a döbbenettől, amikor meglátta
barátnője utasát.
– Bonnie! –
rikkantotta. – Istenem, tízezer éve nem láttalak! Gyönyörű vagy – bókolt szinte
azonnal a férfi.
– Kösz. Jó
újra látni téged is – udvariaskodott az énekesnő.
– Azannya! Ezt
muszáj most azonnal elmondanom Kevinnek, ne haragudj! – lelkendezett még mindig
Morse, miközben mobiltelefonját igyekezett előásni a zsebéből.
– Ne vergődj,
kedvenc haveroddal már összefutottunk – folyt bele a társalgásba Heather. –
Este jön bulizni.
– Hová? –
értetlenkedett a férfi.
– Ide.
– Aha – vágott
még mindig nem igazán értelmes képet Frank.
– Segíts
inkább felhordani a cuccot, aztán a kéróban majd tovább legeltetheted a szemedet
Bonnie-n. Egyébként nem tudom, hogy feltűnt–e neked, de mintha még meg se
csókoltál volna – feddte meg Ms. Fox a barátját.
– Ne haragudj,
bébi! – ölelte át Morse szatyrokkal a kezében Heathert.
Bepakoltak a liftbe, majd
behordták a lakásba a vásárfiát. A házigazda elmondta, hogy mi hová való, így
hárman villámgyorsan elpakoltak. Heather belökött a sütőbe két pizzát, aztán az
ebédlőben az asztalt körbeülve beszélgetni kezdtek.
Frank kifaggatta a vendéget
arról, hogy mi történt vele, amióta nem látta, majd a csengő hangjára
felpattant, hogy ajtót nyisson.
Kevin civil ruhában, vizes hajjal
szobrozott a küszöbön. Frank már nyitotta is volna a száját, hogy megszólaljon,
mire a rendőr felemelte a kezét és megszólalt:
– Ne is mondd!
Én is láttam, szebb, mint valaha.
Morse egyetértően sóhajtott
egyet, majd barátját hátba veregetve betessékelte Davist a lakásba.
A kezdeti bizonytalanság
elmúltával már lazán beszélgetett a társaság, amikor a nevetésükbe belecsörrent
Bonnie telefonja. A nő csak egy pillantást vetett a mobil kijelzőjére, és máris
boldog mosolyra húzódott a szája. A készülék John hívását jelezte, így az
énekesnő elnézést kért a többiektől és kivonult telefonálni.
– Szia, szívem
királya – nyitotta ki a mobilt az asszony.
– Szia,
gyönyörűségem – hallatszott Kenderson válasza. – Ezek szerint szerencsésen megérkeztetek
és minden rendben van.
– Igen. Mi
újság otthon?
– Hiányzol
édes.
– Te is nekem.
Mikor tudsz jönni?
– Két nap
múlva repülök hozzád.
– Várlak.
– Vigyázz
magadra addig is, majd csörgök. Szeretlek!
– Én is.
Bonnie becsukta a telefont, és
visszament az ebédlőbe. A helyiségben azonban már csak Kevint találta. Kérdő
tekintetére a férfi Heather csukott szobaajtajára bökött:
– Az ifjúság
visszavonult. Neked itt maradtam én. Vagy inkább menjek el, fáradt vagy?
– Ugyan,
maradj csak! Miért is ne tudnánk ugyanúgy társalogni, mint amikor még ők is itt
voltak? Nem vagyok fáradt, tehát ha te sem, akkor dumáljunk!
– Nem
kellemetlen ez neked, Bonnie?
– Nem. Miért
lenne az?
– Nem tudom.
Olyan furcsa, hogy most csak úgy felbukkantál.
– Ne parázz
Kevin, nem harapok!
– Oké.
Egyébként is szeretnék megtudni valamit.
– Éspedig?
– Heather
említette, hogy igyekezett belőled kihúzni néhány választ, de te azt mondtad,
hogy maximum nekem mondod el. Akkor, ha nem bánod, hallani szeretném őket.
– Tényleg
tudni akarod? – csodálkozott rá Bonnie Davisre.
– Igen. Tartok
tőle, hogy hülyén halok meg, ha valaki végre fel nem világosít. Nagyon úgy tűnik,
hogy újra és újra ugyanazokat a hibákat követem el.
– Nem fog
tetszeni, amit mondani fogok – próbált meghátrálni a nő.
– Tudod,
inkább az nem tetszik, hogy éveket töltök egy kapcsolatban, és mindig ugyanaz a
vége, én húzom a rövidebbet. Megcsalnak, rosszabb esetben faképnél hagynak.
Akárcsak kiskegyed.
– Rég volt az
már és még majdnem gyerekek voltunk.
– De csak
majdnem. No. Hallgatlak, taglózz le!
– Te akartad…
– vett nagy lélegzetet a lány, majd folytatta: – Semmit nem teszel a kapcsolataidért.
Ha megvan a nő, leeresztesz. Nem udvarolsz, nem érezteted, hogy fontos, azt
pláne nem, hogy szereted. Nem csak az ágyban, szex közben kell kedvesnek lenni.
– Oké. Értem
és van is benne valami. Megoldás?
– Ki kellene
bújnod a bőrödből. Légy romantikus. Ezalatt nem a kazalszámra hazahordott
virágtömeget kell érteni, hanem az önszántadból elkövetett érintéseket,
öleléseket, csókokat. Ha megállod, időnként a folytatásként megszokott hanyatt
döntést is mellőzheted. Van, aki ugyan szereti, ha csak használják, de a nők többsége
jobban kedveli, ha rengeteg módon a tudomásukra hozzák, hogy szeretik.
– Remek –
húzta el fanyarul a száját Davis. – Te is guminőnek érezted magad mellettem?
– Előfordult.
– És miért
hagytad, hogy elmérgesedjen a dolog? Miért nem szóltál?
– Tényleg
ilyen érzéketlen tuskó lettél? Helyesebben inkább azt mondanám, hogy maradtál?
– Pech, de
tényleg. Eddig abban a tévhitben ringattam magam, hogy van, aki karmolja a stílusomat.
Például te.
– Egy ideig
karmoltam is. Csak aztán egy felelőtlen és meggondolatlan seggfejnek bizonyultál,
ezért leléptem.
– Nocsak! És
mi volt a keresztkérdés, amin elbuktam? Amit olyan súlyosnak éreztél, hogy
menekülőre fogtad?
– Nem hiszem
el, hogy nem vésődött be!
– Pedig…
– Na jó.
Amikor azt kérdeztem, hogy mi lenne, ha terhes lennék, baromi rossz választ
adtál.
– Miért, azt
mondtam, hogy semmi?
– Bárcsak azt
mondtad volna! De nem. Azt bírtad kinyögni, hogy megtarthatnánk, elvégre
Frankék is babát várnak.
– Frankék? –
visszhangozta értetlenül Kevin a nevet.
– Igen. A
szomszéd helyiségben szöszmötölő országos cimborád, Morse.
– Ja! De nem
értelek. Szerintem a két kölyök biztos jól kijött volna egymással! Mi volt
ebben a rossz válasz?
– Kevin, én
mindjárt sikítok! – hűlt el valóban Bonnie. – Nem azt mondtad, hogy akarod,
vagy nem, te csak azt nézted, hogy mekkora poén lenne a haveroddal együtt ülni
a homokozó szélén! A válaszodban a felelősségérzetnek még a szikrája sem
látszott.
– Akkor most
te fékezz, cicus! – háborgott Kevin. – Azt ugye nem mondod komolyan, hogy
tizenkilenc évesen az volt minden vágyad, hogy egy csecsemőt pelenkázhass? Mire
akartál volna szülni, drágaság?
– Nem ez a
lényeg.
– De ez is az,
virágom! Te a tudtom nélkül teszteltél, és amikor szerinted rossz választ
adtam, már dobbantottál is. Nem lehet, hogy akkor már jócskán megvolt Peter, és
csak az indokra vártál, hogy leléphess?
– Nem.
– Pedig
szerintem de. Csak azért, hogy tudd: el akartalak jegyezni és komolyan gondoltam.
Szerettelek, úgy, mint addig senkit.
– Ugyan Kevin!
– nevetett fel vidáman a nő. – Ha már etetsz, legalább csináld jól! Ugyanúgy az
első voltam neked, mint te nekem. Akkor miről beszélsz? A lányról, akit tízéves
korodban kísérgettél haza és vitted a táskáját? Ő lett volna a nagy szerelem,
aki összehasonlítható lenne azzal, amit jelentettem neked? Bocs, de ez is egy
igen rossz válasz volt, ha meg nem sértelek!
– Bocs, cica,
igazad van. Surmó, érzéketlen tuskó vagyok, az is maradok. Való igaz, nem versenyezhetek
egy terroristával, vagy a világhírű rockzenésszel.
– Azt hittem,
hogy nem engem elemzünk, hanem téged. Még konkrétabban azt, hogy miért néznek
baleknak. Rövidre zárom, azért, kedves, mert te meg hülyének és – a szavaiddal
élve – guminőnek nézed éppen aktuális szíved hölgyét. De bocs, pongyolán
fogalmaztam, nem annak nézed, csak ezt érezteted vele. És már ez a tény is
lényeges különbség.
– Jól van,
cica. Én vagyok az állat, mert alkalmat adtam rá, hogy lehülyézhess. Mondtad,
hogy fájni fog, mégis akartam. Rendben vagyunk. De mesélj, mi van veled?
– Mi lenne? –
csodálkozott az éles váltáson az énekesnő.
– Mondjuk, hol
van a lányod? Vagy miért is kószálsz itt egymagadban?
– Sandra
utazik, én pedig családlátogatáson vagyok.
– Szép válasz.
És meddig maradsz? Netán a soron következő dobbantásodat készíted elő?
– Kevin, te
nagyobb tuskó vagy, mint amire emlékszem.
– Pedig most
igazán nem voltam direkt. Nem hoztam fel az elhunyt terrorista férjedet, befogtam
a számat a minapi klip körüli balhéról. Egyáltalán mély csönddel öveztem azt a
meglátásomat, hogy megváltoztál. Nagyon. Lehet, hogy a látszat csal, de nekem
kissé ledérnek tűnsz. És ha már annak látszol, csak megkérdezem, hogy esetleg
mutatkozik-e arra esély, hogy némi múltidézést elővezessünk?
– Nem. Az,
hogy ezek után még szóba állok veled, a gyerekszobámnak köszönhető. Mellesleg,
ha már a direktségnél tartunk: momentán nem kívánom az ágyékodat. Remélem, nem
fogalmaztam félreérthetően.
– Rossz hír.
Azért gondold meg, nem feleségül kérlek. A számomat tudod, ha kellek, hívj!
– Jó. Ha
kellesz, telefonálok. Azt azonban nem hiszem, hogy emiatt mindig bekapcsolva
kellene tartanod a mobilodat.
– Akkor ennyi?
– állt fel az asztal mellől Davis.
– Igen.
Bonnie szintén felállt és
kikísérte egykori kedvesét.
A férfi a folyosón már azon
morfondírozott, hogy visszafordul, és bocsánatot kér, hiszen ha bárki
megkérdezte volna, hogy miért viselkedett ilyen szemét módon, nem tudott volna
elfogadható választ adni rá. Talán a régen megsebzett hiúsága akart revansot
venni. Talán valóban tudni akarta, hogy mik az esélyei. Vagy egészen egyszerűen
csak becsavarodott.
Az ajtó másik felén az énekesnő
is azon gondolkodott, hogy mi indíthatta hajdani barátját arra, hogy így
viselkedjék. Nem foghatta az italra, hiszen Kevin nem ivott alkoholt. Sem sokat,
sem keveset. Aztán túltette magát a problémán és bement a szobájába, hogy kipihenje
az utazás és az időeltolódás fáradalmait.